~1. rész

-Héé, hahó ébredj fel!
-Mhmhmrggh
A lány nyújtózkodva állt fel, érezte, hogy a bal keze, amin aludt eléggé elzsibbadt. Szemei félig még csukva voltak. Hallott egy hangot, amire felébredt, de nem tudta mi volt az.
-Úristen jól vagy?
Még mindig alig látott valamit, ezért megijedt, amikor újra meghallotta a hangot. Megdörzsölte szemeit. Már szinte teljesen sötét volt, így csak egy magas férfit látott, akinek nagy haja van és csillogó szemei, de ennél többet nem tudott kivenni belőle.
-Te..ki..ki vagy te? - kérdezte a lány remegő hangon.
-Figyelj - közeledett hozzá a srác kezét kinyújtva, de erre a lány hátrébb lépett - nem akarlak bántani. Gyere hazakísérlek.
- Ki vagy te? - mondta most már erősebb hangon.
-Én..Harry vagyok. Kérlek ne akadj ki!
A lány felhúzta szemöldökét:
-Ki kéne akadnom?
-Szóval..te? Te nem tudod ki vagyok?
-Azon kívül, hogy Harry nem, nem nagyon.
-Ohh akkor jó.
A lány még mindig nem értette miről van szó.
-Na és téged, hogy hívnak?
-Mit érdekel az téged?
-Ennyit mégiscsak megérdemlek, ha már én is elmondtam a nevemet.
A lány tudta, hogy igaza van, de félt...Némi gondolkozás után futni kezdett, minél messzebb a fiútól. Éjjel az erdőben alig lehetett látni valamit, de csak ment, ameddig bírt. Hátranézett, hogy követi-e még a fiú, amikor egyszer csak megbotlott és elesett a nyirkos levelekkel teli földre. Pár másodperccel később valami nehezet érzett a testén.
-Ez egy rossz játék volt - súgta fülébe Harry.
Hangja mély volt, mégis gyengéd és dallamos. A lány érezte a finom férfias illatát. Egész teste végigborzongott az egész hatására. Néhány pillanat után újra megkönnyebbülés lett rajta úrrá, hiszen érezte, ahogy a fiú leszáll róla. Félve, de óvatosan megfordult, és látta ahogy a kezét nyújtja felé.
-Nincs okod félni tőlem, nem akarlak bántani.
Most már kicsit bízva benne elfogadta segítségét, belekapaszkodott a fiú karjába, ő pedig felhúzta a hideg földről, majd leszedte magáról a ráragadt leveleket.
Bár még mindig sötét volt, de a Hold fénye rávilágított Harry arcára, ami most meglehetősen közel volt a lányhoz, így ő látta a nagy, zöld szemeit. Ajka vékony volt, enyhén göndör haja pedig vállára omlott. Összességében olyan látványt nyújtott neki, ami hagyta egy kicsit elveszni őt a bámulásban. Talán kicsit több ideig, mit ameddig kellett volna. Amikor észrevette magát gyorsan le is sütötte a szemét. A csend már egy ideje beállt, talán egy kicsit már kínos is volt.
-Tammy - csak ennyi esett ki száján.
-Hogyan?
-Így hívnak.
-Ohh értem.
Ezután újra csak a szél kiabált az éjszakában.
-Tammy. Nagyon szép név - gondolkozott hangosan Harry - Láttam, hogy elaludtál a padon, ne haragudj, ha megijesztettelek, de ideje lenne hazamenned. Ne aludj itt kint a hidegben. Hol laksz? Hazakísérlek. Biztos várnak már otthon.
-Én..én nem itt lakok. Liverpoolba indultam, csak időközben..meg kellett állnom itt. Holnap már indulok is, de köszönöm, hogy aggódtál.
-Neem nem, akkor sem hagyhatom, hogy itt kint aludj. Könnyen megbetegedhetsz! Esetleg felajánlhatom, hogy ott aludj nálam, holnap pedig indulhatsz Liverpoolba.
-Öhm...én nem hinném, hogy ez egy jó ötlet..
Harry meglepetten nézett először, majd elnevette magát.
-Most mi van? - kérdezte Tammy, mert nem értette, mi olyan vicces azon, amit mondott.
-Most vagy hideg vérű gyilkosnak nézel vagy egy perverz baromnak, de egyik sem esik jól, mert tudtommal nem vagyok az. Kérlek, tudom, hogy csak egy idegen vagyok, de valami minimális bizalmat adj nekem.
A lány magában elkezdett gondolkozni. Ha most beleegyezik, akkor nagy valószínűséggel egy fűtött házban, kényelmes ággyal és élelemmel lesz ellátva, ami mindenképp pozitív beleszámítva, hogy a srác látványa sem zavarja, ami elég fura, hogy ilyeneken gondolkozik annyi idő után... Holnap pedig valahogy megoldja, és eljut Liverpoolba.
Talán már túl sok ideje gondolkozhatott, mert Harry kezeit látta a szeme előtt, ahogy lóbálja őket:
-Hahó, nos?
-Hát..jó rendben, megköszönném, ha ma befogadnál.
-Ez a beszéd! Na siessünk, mert már biztos te is megfagyhatsz.
Azzal elindultak ki az erdőből. Közben Harry kivette kabátjából a telefonját, és valamit irni kezdett rajta. Tammy túl feltűnően nézhette, hogy mit csinál.
-Csak anyunak írok. Megüzenem neki, hogy úgy készüljön, hogy egy új lakóval megyek haza ma estére. - mondta a srác, mintha csak olvasna  lány gondolataiban.
-Értem.
Az út többi részében nagyon nem is szóltak egymáshoz. Hideg volt ahhoz, hogy cseverésszenek, a kezük is lefagyott, hiába volt a zsebükben egész végig.
A ház annyira nem is volt messze az erdőtől, mint ahogy azt Tammy gondolta volna.
A kertet kis lámpák vették körül, így megvilágítva az egészet. Csodaszép bokrok és virágok voltak mindenhol. A ház kívülről olyan volt, mint amiket a gyerekkori mesékben képzelt el a lány. Nem tudta elhinni, amit lát. Hirtelen megtorpant, úgy érezte, hogy ehhez ő nincs olyan szinten, hogy itt lehessen ezen a helyen.
-Mi az? - kérdezte Harry.
-Én..nekem ez nem megy sajnálom.
Azzal hirtelen hátat fordított és megint próbált elmenekülni, de ezúttal a fiú már okosabb volt, és Tammy után kapott.
-Héé nyugi. Mint mondtam már: én sem és anya sem eszünk embereket. Gyere, nem lesz semmi baj.
Elindultak a ház felé. A lány félelmében megfogta Harry kezét, aztán gyorsan el is engedte, mert ez egy kicsit félreérthetően jött volna ki. Erre Harry csak odamosolygott, majd bekopogott az ajtón, s közben újra megfogta a lány kezét, és nem engedte el, akkor sem, amikor kinyílt az ajtó...