Elindultak a ház felé. A lány félelmében megfogta Harry kezét, aztán gyorsan el is engedte, mert ez egy kicsit félreérthetően jött volna ki. Erre Harry csak odamosolygott, majd bekopogott az ajtón, s közben újra megfogta a lány kezét, és nem engedte el, akkor sem, amikor kinyílt az ajtó.
-Ohh nahát, itt is vagytok - nyitotta ki az ajtót egy fiatalos nő nagy mosollyal az arcán - Anne vagyok, örülök, hogy megismerhetlek..
- Tammy - fejezte be a mondatot a még mindig sokkos állapotban lévő lány.
- A fiam csak most említette, hogy átjössz.
-Igen anya, Tammy Liverpoolba szeretne utazni, csak aztán közbejött valami, ezért ma itt tölti az éjszakát, ha nem gond.
-Ugyan! Ennek nagyon örülök. Viszont akkor én el is rohanok, megágyazok. Harry nővérének, Gemmának a szobájában alszol. Ő úgyis csak egy hét múlva jön. Az megfelel?
-Anya én..
-Persze asszonyom, köszönöm szépen. - vágott közbe gyorsan Tammy, nehogy még Harry a végén abba is beleavatkozzon, hogy hol alszik.
Azzal Anne fel is ment a lépcsőkön, hogy megcsinálja a hirtelen jött vendégnek az ágyat. Ketten maradtak az előszobában.
Tammy végignézett a házon, legalábbis amit a helyiségből látott és megint rátámadt az az érzés, hogy sírva tudna fakadni. Ő nem illik ide. Itt minden modern és tiszta, míg ő ott áll és összemocskolja jelenlétével az egészet. Neki csak szakadt ruhái vannak, amik még akkor sem voltak divatban, amikor szerezte őket. Nincsen ilyen szép, meleg otthona, ami hazavárja őt bármikor. Mert eldobták. Sokszor. Ezért kiszámíthatatlan, hogy mikor hol alszik. Szégyellte ezt nagyon, de nem nagyon tudott mit tenni.
Olyan régóta vágyott már erre, hogy ne kelljen félnie, és biztonságban érezhesse magát a négy fal között. Most mégis úgy érezte, inkább aludna egy hideg padon, de ezt a gyönyörű helyet ő nem érdemli meg.
Könnyei gyorsan és sokasával érkeztek, úgy, hogy még ő sem számított rá. Harry épp odakapta a fejét és észrevette.
-Héé, mi a baj? - azzal gyengéden odanyúlt és letörölte arcáról a könnycseppeket.
A lány nem bírta már tovább egyszerűen kiszakadt belőle:
-Én ilyet nem kérhetek tőled, hogy befogadj éjszakára. Szörnyű ember vagyok, mit keresek itt? Úristen. Sajnálo-ho-hom.
Sosem zokogott még ennyire. Muszáj volt ezt befejeznie, megállitania, mert így csak még jobban lejáratja magát. Tudta. Most az egyszer azonban mégsem ment.
-Tammy. Nézz rám! - fogta két keze közé a lány arcát - Nem kell semmitől aggódnod, ez csekély kis dolog, hogy felajánlottam ezt a lehetőséget, hogy itt aludj. Egyáltalán nem vagy szörnyű ember, bár nem ismerlek, de nem hinném, hogy egy pszichopata gyilkos lennél vagy ilyesmi, úgyhogy itt Holmes Chapelben természetes, hogy az emberek befogadnak egy ilyen aranyos lányt mint te. Szóval ne sírj kérlek, vedd le a cipődet, és készítek neked valami finomat.
Tammy még szipogva, de teljesítette, azt amit Harry kért, majd levette vékony kis kabátját is, amit a fiú szó nélkül elvett és felakasztotta a fogasra.
-Gyere utánam. Először eszünk, aztán gondoltam utána mutatom meg a ház részeit, ha érdekel. - nézett hátra Tammy után, aki követte és csak csendben bólintott egyet.
Már nem sírt, bár még mindig utálta magát, de nagyon jól esett, amit Harry mondott neki. Rég hallott már ilyen szép szavakat bárkitől is, amit ráadásul neki mondtak. Nem tudta elhinni, hogy most végre volt valaki, aki szóba állt vele és csak ilyen egyszerűen segített neki.
-Nem tudom mit szeretnél enni, csinálhatok neked bármit. Gyros vagy Karbonara spagetti. Ezek a specialitásaim, ezért mindenki odavan. - vigyorgott büszkén Harry.
Kis gödröcskéi megvillantak arcán, amit Tammy csak most vett észre. A konyha világítása most kitűnően kirajzolta egész arcát. Mindent tisztán látott nem úgy, mint kint a sötétben. Szemei körül nagy karikák látszódtak, mint aki már egy jó ideje nem tudta kialudni magát. Mégis elbűvölő volt az összkép róla.
-Esetleg egy melegszendvics jól esne.
-Ohh, hát..biztos? Ez elég egyszerű.
-Igen persze, nagyon szeretem a melegszendvicset.
-Rendben, akkor pár perc és elkészítem.
Tammy a nagy konyhaasztalnál ülve körbenézett, amíg Harry a hozzávalókat szedte elő.
Minden berendezés a legjobb márkájú volt. Egyszerűen, mintha egy 'Szép Házak' magazinból téptek volna ki egy lapot és idevarázsolták volna. A falon ott díszelgett egy gyönyörű festmény, amin egy nagy tálban gyümölcsöket ábrázolt.
-Egyébként mesélhetnél magadról addig is. Liverpoolban nőttél fel? Mit csinálsz szabadidődben? Dolgozol már esetleg valahol? Szüleiddel élsz vagy egyedül?
Harry hirtelen annyi kérdést tett fel. Ráadásul pont olyanokat, amire elég nehezen tudott volna válaszolni. A lány alig jutott levegőhöz, nem tudta mit szóljon.
-Én.. egyedül élek.
-Akkor miért mondod, hogy a szüleid várnak haza Liverpoolban?
-Mert ott vannak. És hosszú idő után találkozom velük..
-Értem. Na mesélj tovább, kíváncsi vagyok.
-Hát de mit? Most nem dolgozom..de keresek lehetőséget. Sok helyre szoktam utazni. Mikor, hogy van a helyzet...Mesélj te is! -terelte gyorsan tovább a szót.
Nem mondott teljesen igazat, és félt, hogy ez hallatszik a hangjából. Harry egy kicsit furán is nézett, de aztán belekezdett:
-Nos én jelenleg most itt élek anyukámnál, én is sokat utazok, bár most pihenésre volt szükségem... - kicsit mintha megállt volna gondolkozni - szoktam énekelni..ohh és ha nem találtad volna ki imádok sütni-főzni.
-Idegen embereknek, akiket az erdőben találsz meg? - kérdezte nevetve Tammy.
-Hát persze.
Vidám hangulat és melegszendvics illat köszöntött a konyhába. Erre ért be Anne is.
-Nahát látom elvagytok - mosolygott kedvesen - nem is akarok zavarni, csak szólni akartam, hogy kész van az ágy én készülnék aludni. Jó éjt gyerekek.
-Jó éjt anyu.
-Jó éjszakát.
Azzal fel is ment vissza az emeletre.
Harry éppen akkor készült el a szendviccsel. Már az illattól korogni kezdett Tammy hasa, meg persze attól is, hogy napok óta nem evett ilyen friss és meleg ételt. Ott gőzölgött előtte a gyönyörűen tálalt melegszendvics. Szinte drámai volt az a pillanat, ahogyan lassan megfogta szájához emelte, és már el is képzelte az ízét. S amikor beleharapott kellemes csalódás érhette, hisz még finomabb volt, mint ahogy azt elképzelte. Szétolvadt szájában a sajt és érezte, minden egyes harapással egyre több energiához jut.
-Mmmmm, ez isteni.
-Köszönöm reméltem, hogy ízleni fog.
Bár csak egy egyszerű, gyors vacsorai étel volt, mégis a legnevesebb éttermek fogásai közt szerepelhetett volna.
Mikor elfogyasztotta és megitta a hozzá elkészített teát, alig bírt felkelni. Jóllakott. Annyi idő után olyan jó érzés volt ez.
-Tényleg nagyon finom volt, köszönöm. Ezt is.
-Ugyan, semmiség. Kérsz még valamit?
-Ohh nem tele vagyok.
-Nos...akkor jössz? - nyújtotta felé a kezét Harry...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése